Japán
- A föld utolsó császársága
Japán
az ellentmondások országa: a nagyrészt még érintetlen, csendes
hegyvilágot lüktető városok váltják, ahol a Föld második
legnagyobb ipari nemzetének szíve ver. Japán romokban hevert,
amikor a lakosok 1945 nyarán először hallották császáruk
hangját a rádióból: Hirohito kapitulált az amerikaiak előtt.
A japánok számára ezzel nemcsak a második világháború ért
véget, melynek következtében Hirosima és Nagaszaki városokat
atomtámadással pusztították el, hanem szertefoszlott császáruk
istenhez való hasonlatosságába vetett hitük is.
Tiszta időben a repülőgép utasa elé irigylésre méltó kép
tárul: a japán szigetek feletti átrepülést egyetlen térkép
sem érzékelteti. Hokkaido, Honshú, Shikoku és Kyúshú látványosan
bukkan elő a Csendes-óceán sima tükrébol. Innen föntről
válik teljesen egyértelművé: Japán sűrű erdőkkel borított
hegységrendszer, több mint 200 tűzhányóval, melyek egy negyede
még ma is aktív. A szigetbirodalom a Fülöp-szigetek közelségében
a nyugat-csendes-óceáni mélytengeri árok térségében fekszik.
E tudományosnak tűnő leírást fontos, hogy jól értelmezzük
Japán számára ennek ugyanis komoly következményei vannak:
mivel a szigetek a földfelszín nagyon nyugtalan térségében
fekszenek, az ország évente mintegy 1500 földrengést szenved
el. Néha a mozgást szinte egyáltalán nem lehet érzékelni,
máskor katasztrófát okoz: 1995-ben egy erőteljes földrengés
Kobe iparváros nagy részét elpusztította, 250 000 ember
vált hajléktlanná. Egy nemzet számára, ahol a jólétet a
töretlen gazdasági fejlődésben mérik, ez rendkívüli sokk
volt. Mivel az ország nyersanyaghiányban szenved, Japán
a korlátlan vásárló. Közelében semmilyen természetes segélyforrás
nem található. Ettől válik még csodálatra méltóbbá, hogy
a világ legvirágzóbb ipari nemzetei közé küzdötték fel magukat.
Ha valaki egy új kamerát, hifitornyot vagy számítógépet
vásárol, bizony nehezen kerülheti meg a "felkelő nap
birodalmának" termékeit. Japán iparvárosai óriási ipari
központokat alkotnak, városokban él a lakosság háromnegyede.
A hegyvilág magányát csak a buddhista szerzetesek és a sinto
papok értékelik, a nagyvárosok lakói számára ezek a távoli
vidékek a "pusztaságot" jelentik.
Tokió,
a metropolisz
Tokió
1868 óta fővárosa Japánnak. A várost Edónak (zsilipnek)
hívták addig, de amikor az uralkodó család Kyotóból keletre
költözött - odaköltözésükkor átnevezték Tokióvá, azaz "Keleti
Fővárossá".
Tokió körülbelül a közepén fekszik a japán szigetcsoportnak.
A város 3 nagyobb részre bontható: az egyik a belváros,
más néven a "23-ku", ami nappal megtelik emberekkel,
de éjszakára kiürül - köszönhetően a nagyszámú ingázóknak
a környező településekből, akik átlagosan 44 percet utaznak
naponta. A másik a metropolisz nyugati részén található,
és magában foglalja a külvárosi kerületeket, a mezőgazdasági
területeket és a Fuji-hegyvidéket. A harmadik a Csendes-óceánban
található szétszórt szigetcsoport. >>>
Általános
információk
Államforma: alkotmányos
monarchia
Területe: 378.000 km2
Lakosság: 126 millió
Főváros: Tokió, a modern metropolisz, közel 12 millió
ember lakja.
Hivatalos nyelv: japán
Vallás: Sintoizmus és buddhizmus a két fő vallási forma
Japánban
Klíma: Japán klímája általában enyhe.
Japán északi része szubtrópusi, a legdélibb része pedig
a monszun hatása alá esik. Nyáron délkeleti szél fúj az
óceán felől és esőt hoz a vidékre. Télen az északnyugati
szél Ázsia felől pedig havat hoz. Japán hegyvidékre. Csapadékos
időszak június közepétől július közepéig tart. Szeles időszak
szeptemberben van. Az ősz nagyon szép Japánban. Ebben az
időszakban van a legtöbb sportesemény, fesztivál és kulturális
rendezvény.
Hivatalos nyelv: japán, angolul mindenki tanul
7 éves korától
Pénznem: Yen
Telefon: Szürke, zöld és piros telefonok vannak szerte
az országban, melyek 10, 100 Yennel működnek (piros csak
10 yennel). A nemzetközi telefonok főleg a repülőtereken,
hotelekben és nagyobb üzletközpontokban találhatóak.
Nyitva tartás: A legtöbb múzeumban a hétfő a szünnap.
Az éttermekben 9 óra felé fogadják el az utolsó rendelést.
A bankok 9.00-15.00 óráig, a posta 9.00-17.00 óráig, az
üzletek 10.00-19,20.00 óráig tartanak általában nyitva.
A közlekedés éjfélkor áll le.
Hitelkártya: Általában nem nagyon használják. Ahol elfogadják
ott a bejárati ajtón megjelölik a fajtáját.
Borravaló:
Nem szokás, általában mindenütt beleszámolják az árba.
Időeltolódás: GMT + 8 óra
Védőoltás: nincs kötelező
További információk