Szófia, ha hangulatában, építészetében helyenként emlékeztet is Pestre, az utak szélesebbek, a fasorok árnyasabbak.

A mauzóleum már a múlté, az Alekszandr Nyevszkij székesegyház maradandóbb emlékműnek bizonyult. A sors fintora, hogy ez utóbbit az országot az 500 éves török iga alól felszabadító orosz katonák emlékére emelték - ezek a csapatok persze nem azok a csapatok voltak.

A térrel bőkezűen bánó Szófiát is utolérte a fejlődés. Építkezések, felújítások érik egymást. Első bolgár vacsoránkat a furcsa kettősséget mutató Csevermeto étteremben (Maria Lujza sugárút 106) költjük el. A pince helyiségben balra titokzatos ajtó, jobbra megkapó folklór-terem, kerekeskúttal az asztal közepén, hatalmas nyílt tüzek felett sercegő rablóhúsokkal és keserédes balkáni cigányzenével. Ha a magyar sírva vigad, a bolgár egyenesen zokog. Aztán a vén dalnok az asztalunkhoz lép és köszönti a szerencsés magyar testvéreket, akik előrébb járnak a gazdasági fejlődésben és reméli, hogy egyszer Bulgária is eljut majd oda, ahol a magyarok tartanak

Az étkek csalókák. Külön-külön friss, könnyű fogások lennének, de a hatunk elé hordott mennyiség egy kisebb falunak is elég lenne. Ennek ellenére derekasan (és pocakosan) helyt állunk, ki tudja, mit hoz a holnap. A vendéglátóipari egység Janus-arcát csak kifelé mutatja meg: a résnyire feltáruló másik ajtó Playboy bárt rejt. A testi élvezetek teljes skálája, mindent a turistákért!

Forrás: